• Személyazonosító igazolvány

• Megbízás, vállalkozás?

• Végrendelet

• A szocpolos lakások adásvétele

• Autóvásárlás - hitelből

• Mi történik, ha elveszik a befizetett csekk?

• Az örökbefogadásról

• Szomszédok: zajok és jogok

• Hasznot hajtó haszonélvezet

• Tulajdonközösség megszüntetése

• Előszerződés - csak óvatosan

• Salgótarján Megyei Jogú Város Hatósági Információ

• Menetrend szerinti helyi autóbusz-közlekedésdíjszabási tájékoztatója!

• Mi micsoda?

• Biztonsági tippek az internetezéshez

Személyazonosító igazolvány

Kötelező kiváltani a személyazonosító igazolványt?

Nem kötelező kiváltani. Egy személyazonosításra alkalmas okmánnyal azonban mindenki köteles rendelkezni, és azt az állampolgárnak magánál kell tartani.

Ha valakinek útlevele, vagy 2001. január 1. után kiadott (kártya formájú) jogosítványa van, akkor nem kell személyazonosító igazolványt kiváltania. A 14. életévét betöltött magyar állampolgárnak, bevándorlónak és menekültnek rendelkeznie kell személyazonosításra alkalmas okmánnyal.

Hol igényelhető személyazonosító igazolvány?

Személyazonosító igazolványt az ország bármely körzetközponti (fővárosban kerületi) jegyzőjénél (okmányirodájában) lehet igényelni. A személyazonosító igazolvány igényléséhez nem kell előre adatlapot beszereznünk és kitöltenünk, igazolványképet sem kell vinni.

Mi a teendő az igazolvány elvesztése esetén?

Három napon belül fel kell keresni valamely körzetközponti jegyzőt (külföldön történő elvesztés esetén a külképviseletet), és be kell jelenteni a személyazonosító igazolvány elvesztését. A bejelentéskor jegyzőkönyvet vesznek fel az elvesztés körülményeiről (elvesztés ideje, helye stb.), amit a bejelentőnek alá kell írni .

Az elveszett személyazonosító igazolványokat az okmánykörözési nyilvántartásba bejegyzik, és a rendőrség a továbbiakban körözi azt.

Ha valaki elveszti a személyazonosító igazolványát, akkor kérhet helyette újat (pótlás). Ez azonban nem kötelező, csak akkor kötelező pótolni az elveszett személyazonosító igazolványt, ha a polgárnak nincs érvényes útlevele, vagy érvényes 2001. január 1. után kiadott gépjármű vezetői engedélye (lásd még: Okmányok elvesztése, megsemmisülése, megrongálódása).

Mi a teendő a személyazonosító igazolványban szereplő adatok megváltozása esetén?

Fel kell keresnie egy körzetközponti jegyzőt (okmányirodát) és magával kell vinni:

1. a lecserélni kívánt személyazonosító igazolványt, annak hiányában útlevelet, vagy jogosítványt (2001.január 1. után kiadott);
2. az illeték befizetésének igazolását (vagy amennyiben az okmányirodában lehet kifizetni az illetéket, akkor elegendő készpénzt, esetleg bankkártyát) ;
3. lakcím igazolványt;
4. a változást igazoló okiratot.

Utazás az Európai Unió országaiba személyi igazolvánnyal

Az Európai Uniós csatlakozás napjától (2004. május 1.) a magyar állampolgárok az unió tagállamaiba az 1991. április 1-je előtt kiállított igazolvánnyal (kemény borítójú, népköztársasági címerrel), az 1991. április 1-je után kiállított igazolvánnyal (puha borítójú, köztársasági címerrel), a 2000. január 1-je után kiállított igazolvánnyal (kártya formájú, műanyag), illetve 2000. január 1-jét követően kiállított ideiglenes személyazonosító igazolvánnyal is utazhatnak . A zökkenőmentes határátkelés érdekében a Külügyminisztérium javasolta az útlevél használatát.

Megbízás, vállalkozás?

A szerződést nem az elnevezése, hanem a tartalma alapján kell minősíteni. Ha abban nem a megbízási elem dominál, akkor nem alapítható felmondás arra, hogy a megbízó bizalma megrendült a megbízottban - hangsúlyozta a Legfelsőbb Bíróság a következő perben.

A két cég megbízási szerződésnek nevezett megállapodást kötött hosszú távú együttműködésre. Évek múltán az alperes kezdeményezte a szerződés módosítását, de erre a felperes nem volt hajlandó. Ezt követően az alperes több szempontból kifogásolta a felperes tevékenységét, utóbb két független auditcéggel átvilágíttatta, majd azok megállapításai nyomán azonnali hatállyal felmondta a szerződést.

A felperes a bíróságtól kérte a felmondás érvénytelenségének és kártérítési jogosultságának a megállapítását. Az elsőfokú bíróság megítélte a követelését. A másodfokú ítélkező fórum viszont elutasította a keresetet. Abból indult ki, hogy a szerződés megbízási megállapodás. A megbízó felmondása pedig jogszerű lehet abban az esetben, ha bizalma alapos okból megrendül a megbízottban. Márpedig az alperes nem indok és alap nélkül mondta fel a megbízási megállapodást, hiszen az auditcégek jelentésükben a felperesi telephelyen nagyfokú hiányosságokat állapítottak meg.

A felperes felülvizsgálati kérelmében egyebek közt arra hivatkozott, hogy az audittársaságok megállapításait cáfolták az eljárásban kirendelt igazságügyi szakértők és a tanúvallomások is. Az LB alaposnak találta a beadványt. Megállapította, hogy a felek 20 évre kötöttek gazdasági együttműködési megállapodást. Ez azonban a lényeges tartalmi - a forgalmazásra, üzemeltetésre, raktározásra, fuvarozásra vonatkozó - elemei alapján nem megbízási, hanem vállalkozási szerződésnek minősíthető. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a megállapodás elnevezéséből kiindulva kizárólag a megbízási szerződés felmondási szabályait látta alkalmazhatónak. Így az általa hangsúlyosan értékelt, a megbízási szerződésre jellemző bizalmi elemnek nem volt perdöntő szerepe - mondta ki az LB. Hozzátette: a szerződés téves minősítésétől függetlenül megalapozatlanul következtetett a másodfokú bíróság a felmondás jogszerűségére. A felmondás jogát az alperes valójában jogellenesen, bizonyított valós ok nélkül gyakorolta

K.K

Forrás: Világgazdaság.hu

Végrendelet

A végrendeletek tipikus formája az írásbeli végrendelet, amely lehet közvégrendelet vagy magánvégrendelet. A közvégrendeletet közokiratba kell foglalni. Korlátozottan cselekvőképes személyek csak ebben a formában végrendelkezhetnek, könnyebbség viszont, hogy sem a gyámhatóság, sem a törvényes képviselő hozzájárulására vagy jóváhagyására nincs szükség.

A magánvégrendeletnek három fajtája ismeretes:

1. holográf végrendelet, az örökhagyó ezt saját kezűleg írja és ő is írja alá, valamint ő írja a keltezést is, továbbá
2. allográf végrendelet, amit más ír le, de az örökhagyó azt két tanú előtt aláírja, vagy aláírását rajta sajátjaként ismeri el, illetve
3. a közjegyzőnél letett magánvégrendelet.

A végrendelet másik fajtája a szóbeli végrendelet, amely csupán kivételes lehetőség, csak a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények között érvényes, hatálya pedig időben korlátozott .

A számos tartalmi követelmény azért fontos, mert a végrendelet pontos értelmezésére és az örökhagyó akaratának érvényesítésére annak halála után kerül sor, amikor már a végrendeletét saját maga értelmezni nem tudja.

Közvégrendelet

Közvégrendelet közjegyző vagy bíróság előtt tehető. A bíróságok közül bármelyik helyi bíróságot fel lehet keresni ilyen kéréssel. A közjegyzőnél tett közvégrendelet az akarat közjegyzői közokiratba foglalásával történik, amely szintén bármelyik közjegyző előtt megtehető. Kivételt képez a helyszíni végrendelet-felvétel, amelyre csak az illetékes közjegyző mehet ki.

Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Érvénytelen az a juttatás - tehát a végrendeletnek az a része -, amely a közvégrendelet tételében közreműködő személy, illetve hozzátartozója, gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól .

Írásbeli magánvégrendelet

A vak, az írástudatlan és aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet még akkor sem, ha ez az állapota csupán időleges, de a végrendelet megtételekor még tart . Írásbeli magánvégrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. A végrendeletet közönséges írással kell készíteni, amely alatt az adott nyelv szerint elfogadott sablon értendő. Az okiratból ki kell tűnnie a keltezés helyének és idejének, illetve a végrendeleti minőségnek.

További érvényességi kellék, hogy a végrendelkező a végrendeletet

1. elejétől végig maga írja és aláírja; vagy
2. két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy
3. aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezze.

A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet minden lapját el kell látni folyamatos sorszámozással és a végrendelkező aláírásával, illetve - ha a végrendelet érvényességéhez tanúkra volt szükség, akkor - mindkét tanú aláírásával. Nem érinti a végrendelet érvényességét, ha a tanú nem ismeri a végrendelet tartalmát, vagy nem tudja, hogy végrendelet tételénél működött közre.

Nem alkalmas azonban tanúnak az a személy, aki

1. a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes;
2. kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll; vagy
3. írástudatlan .

A közreműködő tanú és más közreműködő személy - illetve hozzátartozója - részére csak akkor lehet érvényesen juttatásról rendelkezni, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta, vagy, ha a végrendelkezésnél a javadalmazott tanúkon kívül további két tanú működött közre .

Ha a közvégrendelet vagy az írásbeli magánvégrendelet elveszik, vagy egyéb, a végrendelkező akaratán kívülálló okból megsemmisül, illetve egyébként nem található meg, hatálya nem szűnik meg. Ha a végrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig a hivatalos szervek azt vélelmezik, hogy az örökhagyó azt szándékosan megsemmisítette .

A végrendelet letétbe helyezése közjegyzőnél

Az eljárás akként zajlik, hogy a végrendelkező a magánvégrendeletét nyíltan vagy borítékba zárva letétbe helyezi a közjegyzőnél és egyúttal kijelenti előtte, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza. A letétbe helyezésről jegyzőkönyv készül, és azt az átvett végrendelettel együtt őrzik. A közjegyző a végrendelet átvételéről a félnek elismervényt ad, és a végrendeletet elzárva őrzi. Bármikor kérheti a letevő - vagy az erre a célra adott meghatalmazással ellátott meghatalmazott -, hogy a közjegyző a végrendeletet adja vissza .ß

Szóbeli végrendelet

Szóban az végrendelkezhet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Az érvényességhez két tanúra van szükség, akik előtt a végrendelkező az általuk értett nyelven szóban, teljes terjedelemben előadja a nyilatkozatát. Nélkülözhetetlen feltétel továbbá, hogy mondandóból az is kitűnjék, hogy a szóbeli nyilatkozat végrendeletnek tekintendő. Ennél a végrendelettípusnál is érvénytelenségi ok lehet a tanúk és hozzátartozóik részére tett juttatás. A végrendelet tanúinak meg kell jegyezniük a végrendelet tartalmát, így írni tudásuk nem érvényességi kellék. Ha a végrendelet szóbeli végrendeletnek minősül, akkor nem vehetők figyelembe az örökhagyó által készített írásbeli feljegyzések .

Forrás: Magyarország.hu

A szocpolos lakások adásvétele

Sokak számára egy új lakás megszerzése szükségszerűen feltételezi meglévő lakásuk előzetes értékesítését. Az anyagi fedezet előteremtése többnyire csak ez által biztosítható, a lakáscserével járó bonyodalmakat azonban sokszor tovább nehezíti, ha az eladásra szánt lakásunkat annak idején lakásépítési és vásárlási kedvezmény (szocpol) igénybevételével vásároltuk, vagy építettük fel.
 

A lakáscéljaik megvalósítása érdekében, a meglévő önerő kiegészítéseként sokan éltek az állam által biztosított egyszeri vissza nem térítendő támogatás, a szocpol igénybevételének a lehetőségével. E támogatásért folyamodók a szocpol igénybevételével azonban szigorú kötelezettséget vállaltak az állam irányába, nevezetesen, hogy a támogatással megszerzett ingatlanjukat főszabályként 10 évig nem terhelhetik meg, és azt nem idegeníthetik el. E körülményre tekintettel a "szocpolos lakások" tulajdonosainak a tervezett lakáscserét megelőzően nem árt tisztában lenni a vonatkozó részletszabályokkal.

A szocpol folyósításával egyidejűleg ugyanis a támogatások jogszerű felhasználásának biztosítása érdekében az adásvételi szerződés megkötését követő 10 évre - építkezés esetén az építkezés idejére és a használatbavételi engedély megadását követő 10 évre - a Magyar Állam javára az épülő, a felépült, vagy a megvásárolt lakásra a megszerzett szocpol összegének erejéig jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom kerül bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Mindez azt jelenti, hogy, ha a szocpol igénybevételével vásárolt vagy épített lakást 10 éven belül eladjuk, lebontjuk, vagy a lakásigény kielégítésétől eltérő célra (pl. irodának, üzletnek) hasznosítjuk, úgy kötelesek leszünk a kedvezmény folyósított összegét - tehát akár több millió forintot is - visszafizetni.

A szocpol igénybevételével vásárolt vagy megépített ingatlanunkat tehát bármikor lehetőségünk van eladni, ilyen esetben azonban főszabály szerint számolnunk kell azzal, hogy a megszerzett támogatást vissza kell fizetnünk. E szigorú előírás alól kivételt képez, ha az ingatlanunkat az elidegenítési tilalom tartama (10 év) alatt abból a célból kívánjuk értékesíteni, hogy a lakásunk vételárának felhasználásával másik lakást vásároljunk, azt lecseréljük, vagy abból másik lakás építésébe kezdjünk. A helyi önkormányzat jegyzőjétől ugyanis ilyen esetben kérhetjük, hogy a visszafizetési kötelezettségünket függessze fel (építési szándék esetében 3 évre, vásárlásnál 1 évre, ami méltányosságból 1 évvel meghosszabbítható) és ebben az esetben a felfüggesztés időtartamának lejártáig nem kell a kedvezményt visszafizetnünk.

A jegyző általi felfüggesztéssel tehát időt nyerhetünk. Amennyiben ugyanis a felfüggesztés tartama alatt akár vásárlás, akár építkezés útján új lakásra teszünk szert, és számlával, illetve szerződéssel igazolni tudjuk, hogy a régi lakás teljes árát az új lakásra fordítottuk, akkor véglegesen mentesülhetünk a szocpol visszafizetés kötelezettsége alól. Az önkormányzat jegyzője ez esetben intézkedik, hogy a földhivatal a kedvezmény visszafizetését biztosító jelzálogjogot jegyezze át az új lakásunkra és a 10 éves tilalmi idő a jelzálogjog átjegyzését követően már az új ingatlanunkra vonatkozóan fog újra megkezdődni.

A 10 éves elidegenítési tilalmat követően ingatlanunkat természetesen szabadon értékesíthetjük, és az abból befolyó vételár is bármilyen célra felhasználható. Amennyiben azonban a lakásunk értékesítését követően a szocpol visszafizetésére felfüggesztést nem kértünk, vagy, ha erre sor is került, de a felfüggesztés időtartama alatt nem vásároltunk vagy építettünk másik lakást, úgy a kedvezményt az állami költségvetés javára vissza kell fizetnünk. A visszafizetés tényéről a jegyző igazolást állít ki, amelynek alapján törölni lehet a jelzálogjogot a korábbi ingatlanunkról. Fontos hangsúlyozni, hogy ha a korábbi lakásunk elidegenítéséből származó bevételnek csak egy részét fordítottuk az új lakás megszerzésére, akkor az eladási ár és a vételár közötti különbözetet terheli a visszafizetési kötelezettség.

Fontos végezetül megemlíteni, hogy ha vevőként kerülünk abba a helyzetbe, hogy a megvásárlásra kiszemelt lakást annak korábbi tulajdonosa szocpol igénybevételével szerezte meg, akkor az ilyen eladóval kötött adásvételi szerződés alapján a "szocpolos lakásra" a tulajdonjogunkat csak akkor fogja bejegyzi a földhivatal, ha az adásvételi szerződéshez csatolni tudjuk a jegyző igazolását arról, hogy az eladó visszafizette a szocpolt, illetve, hogy ezt a kötelezettségét felfüggesztették

Dr. Stefanits Péter
Forrás: Lakáskultúra

Autóvásárlás - hitelből

Az autókereskedések kínálata vonzó, ám sok családban néhány hónap után mégis kiderül, hogy nincs pénz a törlesztőrészletre. Hogyan kalkuláljunk, mit vegyünk számításba?

Kik vehetnek fel hitelt?

Feltétel az állandó lakcím - magánszemélyek esetében. De kaphatnak hitelt a Magyarországon bejegyzett vállalkozások, költségvetési szervek, alapítványok is.

Hány százalékot kell előre befizetni?

Ez cégenként változik, de a kiindulási pont az új autók listaára, ennek bizonyos százaléka az önrész, és a többire lehet hitelt felvenni. A használt autónál a viszonyítási alap eltér az újtól, ezért valamivel magasabb indulórészt követelnek meg. Objektív forrásnak számít az Eurotax-katalógus. Itt a kockázat egy kicsit mást jelent, mint az új autónál, mert a használt autó gyakrabban romlik el. A rossz autó után pedig nem szeretnek az emberek törlesztőrészt fizetni, ezért kérnek a cégek általában magasabb önrészt, sőt olykor a kamatok is magasabbak.

Milyen feltételekkel vehetünk fel hitelt a kiszemelt használt autóra?

A cégek bizonyos értékhatárokat állapítanak meg, és eszerint könnyebbek vagy nehezebbek a feltételek. A havi törlesztőrészletnél ne felejtsük el megkérdezni, hogy az évi kamaton felül mekkora a kezelési költség, és milyen biztosítást kell kötnünk az autóra, amit szintén havonta kell fizetnünk.

És ha valaki nem tudja a törlesztőrészleteket fizetni?

Néhány hónap után felbontják a szerződést, és vissza kell adni az autót. Ezután a finanszírozó újraértékesíti a gépkocsit, és elszámol az ügyféllel. Természetesen nem mindig adják vissza az autót önként, ebben az esetben a finanszírozók az erre szakosodott szervezetek közreműködésével próbálják rendezni a követelést.

Milyen kiadásaink lesznek még?

- kötelező biztosítás,
- súlyadó,
- casco,
- kötelező szervizek (a szervizkönyv tartalmazza az idejét), ami érvényes természetesen a használt autókra is.

Forrás: Nana.hu

Mi történik, ha elveszik a befizetett csekk?

Minden megtörténhet, hiszen, ha nem tudom igazolni a befizetésemet, akkor ismét kísérletet tehetnek arra, hogy a tartozást behajtsák rajtam. Mint ahogy meg is történik ez elég gyakran.

Emberünk 2003. elejétől költözött egy Üllői úti társasházba, s annak rendje és módja szerint fizette a közköltséget a társasház számlájára. Jöttek ugyan néha levelei, miszerint van némi tartozása (100 ezer forintot meghaladó összeg), de legyintéssel intézte el az albérlő ezeket - gondolván, biztosan a lakástulajdonos régebbi tartozásáról lehet szó. Aztán egy nap másként kelt föl a nap, s albérlőnk költözésre szánta el magát. Következett az elszámolás, és jöttek a problémák is.

A társasház felügyelete 2004 végétől új céghez került, az előzőről pedig - mely 2003 eleje és 2004 vége között (nem!) intézte a ház dolgait - kiderült, hogy enyhén szólva is összekutyulta a könyvelést, ha szándékosságot nem is feltételezünk. Kiderült, hogy a ház 200 000 forint közköltség-tartozás kiegyenlítésére tart igényt, ami az állítólag be nem fizetett havi közköltségi számlákból jött össze. Csakhogy az albérlő állítja, ő márpedig befizette a közköltséget. Bizonyítsa be - így a társasház. Hogy bizonyítsam be, nem őrizgettem a befizetést igazoló csekkeket évekre visszamenőleg - így az albérlő. Akkor sajnos, a nem bizonyítható befizetéseket tartozásként könyveljük el - szólt a házfelügyelet verdiktje.

Hetekig hervadtan rótta az utcákat nevezett albérlőnk, nem látott kiutat, s lélekben már készült arra, hogy bizony másodszor is be kell fizetnie a közköltséget 20 hónapra, amikor hirtelen, mily közhely, de jött a reménysugár: a Postaelszámoló Hivatal.

Ha a hivatal elérhetőségét nem is találni meg a Magyar Posta honlapján, albérlőnknek sikerült megszerezni a telefonszámát: 06-1-284 67 50. Ezen a számon szolgálatkész ügyintéző tájékoztat arról, hogy a befizetési csekkek a Posta nyilvántartásából visszakereshetők. Igaz, körülbelül 1 300 forintot kell fizetni darabonként, de ez is csak tizede az egyhavi közköltségnek.

Nem kell egyebet tenni, mint minél több adatot megadni a keresett csekkel kapcsolatban: feladási hely (postafiók), feladás hozzávetőleges dátuma, feladó neve, címzett neve, címzett számlaszáma. A visszakereső szolgáltatás díja nőhet, ha fogynak a csekkfeladás körülményeiről az információk, de elvileg egyetlen adat is elég lehet ahhoz, hogy a Posta rendszerén átfutott csekk nyomára bukkanjanak. És ugye többnyire két információt mindig észben tartunk: a feladó (értsd: saját!), illetve a címzett nevét.

Hogy mit történik, ha elhagyjuk a befizetést igazoló csekket, amit (bár befizettük) másodszor is követelnek rajtunk? Irány a Postaelszámoló Hivatal, ahol kérjük a csekk-visszakereső szolgáltatást másfél ezerért. Nehezen fellelhető hivatal, de felettébb hasznos...

Sz. L.

Forrás: Nana.hu

Az örökbefogadásról

Az örökbefogadás hosszú procedúráját általában azok a házaspárok vállalják, akiknek még mesterséges megtermékenyítéssel sem lehet saját kisbabájuk. A tanfolyam elvégzése, a dokumentumok és igazolások beszerzése csak puszta formalitás?

Főszabály szerint csak az adoptálhat kisbabát, aki személyisége és körülményei alapján - a gyámhivatal örökbefogadás előtti eljárása során hozott határozata értelmében - alkalmas a kiskorú felnevelésére. Az alkalmasságot a megyei területi gyermekvédelmi szolgálatok (TEGYESZ-ek) vizsgálják. Három éve jogszabály teszi kötelezővé a 21 órás, örökbefogadás előtti felkészítő tanfolyamon való részvételt. Emellett pszichológiai szakvéleményt, jövedelem- és háziorvosi igazolást is kérnek az adoptáló szülőktől. A Bölcső Alapítvány vezetője, Budavári Zita szerint azonban mindez csak puszta formalitás, a TEGYESZ-ek gyakorlatilag mindenkinek engedélyezik az örökbefogadást.

Alkalmatlan örökbefogadók

- Egy 62 éves örökbefogadni szándékozó ember is megkapja a szükséges engedélyeket, annak ellenére, hogy a törvény előírja: legfeljebb 45 év lehet a korkülönbség a gyermek és nevelője között - mondja Budavári Zita. - Így legfeljebb egy 17 éves tinédzsert adoptálhat, hiszen csak kiskorú személyt lehet örökbe adni. Az örökbefogadásokban közvetítő szerepet betöltő alapítvány vezetője szerint senki nem meri kimondani: nem mindenki alkalmas örökbefogadó szülőnek. Hozzáteszi: más nyugat-európai országokban a miénknél szűkebb - 35-40 évben meghatározott - korkülönbségi szabályok érvényesek.

Titkos örökbefogadás

A másik probléma, hogy sok szülő előnyben részesíti a titkos eljárást, amely során a biológiai szülők kilétére nem derül fény. A gyerekeket és az örökbefogadó házaspárokat sorszám szerint regisztrálják. Budavári Zita szerint sok szülő nem gondol bele, hogy így "zsákbamacskát" nevel fel. Nem tudja, a gyermek genetikailag milyen betegségekre hajlamos, milyen képességekkel született.

- Számos meddő párral találkoztam, akik nagyon szerettek volna saját gyereket, és éveken át próbálkoztak a mesterséges megtermékenyítéssel - vet fel egy újabb problémát Budavári. - Orvosaik nem világosították fel őket arról, milyen kicsi az esélyük a megtermékenyülésre, mert abban voltak érdekeltek, hogy minél többször próbálkozzanak a lombik-programmal. Amikor a nő 45 éves korában kicsúszik az időből, és csak az örökbefogadás marad az egyedüli lehetőség számára, a korhatár maximalizálása miatt ilyenkor már kapkodásra kényszerül.

Segítő szándékú kórházi dolgozók

Az örökbefogadással kapcsolatos másik nagy probléma, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag bárki bárkinek szólhat, ha hall egy olyan anyáról, aki - akár terhessége alatt - úgy nyilatkozik: megszüli, de szeretne lemondani gyermekéről. Budavári szerint gyakori, hogy a kórházak szülészetein dolgozó nővérek, szociális munkások, védőnők puszta jószándékból közreműködnek abban, hogy a születendő gyermeknek nevelőszülőket találjanak.

- Azt viszont nem nyomozzák ki, hogy az érintett édesanyának ez az első lemondása-e, így akaratlanul is testvéreket szakíthatnak el egymástól. Sok meddő házaspár pedig apai elismerő nyilatkozattal kerüli ki a törvényes, gyakran hosszadalmas procedúrát. A szisztéma további rákfenéje, hogy a területi gyermekvédelmisek fejkvóta szerint kapnak állami támogatást. Így anyagilag abban érdekeltek, hogy - papíron vagy ténylegesen - minél tovább bent tartsák a csecsemőket a rendszerben.

Bánky Bea
Forrás: Nana.hu

^{A lap tetejére}

Szomszédok: zajok és jogok

Ha társasházban élünk, otthonunk nyugalmának záloga a szomszédokkal való békés együttélés. Ezzel a követelménnyel talán a vonatkozó jogi szabályozás pontos ismerete nélkül is tisztában vagyunk, mindig akadnak azonban olyan lakók, akik életmódjukkal, különféle zajos tevékenységeikkel folyamatosan megsértik szomszédjaik azon alapvető jogát, hogy lakásukat zavartalanul használhassák.

Lakásunk használata során valamennyien köteles vagyunk tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédjainkat szükségtelenül zavarnánk, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnénk. A Polgári Törvénykönyvnek ebből az általános szabályából kell kiindulni akkor is, amikor a szomszédból áthallatszó zajforrások, így különösen a kora reggeli falfúrások, vízcsobogás, gyerekordítás, szekrénytologatás és egyéb hangoskodások tolerálhatósága tárgyában kell döntenünk.

Talán nyilvánvaló, hogy valamilyen mértékben a normális életvitelünkkel (hazaérkezés, takarítás, zuhanyzás stb.) is zavarhatjuk szomszédjaink nyugalmát, a lényeg ezért mindig a szükséges és szükségtelen zavarás elhatárolásán van. Ha késő este érkezünk haza, a garázskapu becsukódása valószínűleg kellemetlenséget okoz az álmából erre felriadó földszinti lakónak, ezzel a zavarással azonban kénytelen lesz együtt élni. Ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett azonban a bíróság, amikor az egyik lakó az udvarában olyan szélrózsát szerelt fel, amely a szél hatására úgy lendült forgásba, hogy a szerkezethez erősített vaspálca egy fémgömbhöz ütődve csengő hangot adott. Azzal, hogy a szerkezet hangja a többi lakó lakásában is hallható volt, az "alkotó" nyilvánvalóan megsértette a szomszédjogi szabályokat. Napjaink gyakorlatából merítve természetesen életszerűbb példák a késő estébe nyúló mulatozások, a zajos barkácsolás, az éjszakai porszívózás, vagy a hangos zenehallgatás.

A fenti konfliktusforrások megelőzésének hatásos eszköze lehet a társasházi lakóépületek házirendje, amelynek részletes szabályait a társasházak szervezeti-működési szabályzatában kell rögzíteni. A házirendben a lakóközösségnek lehetősége van megállapítani a külön tulajdonban lévő lakásokon belüli építési-szerelési munka és más zajos tevékenység végzésének szabályait, aminek alapján a lakók érvényt tudnak szerezni a saját nyugalmuknak. Abban az esetben ugyanis, ha valamelyik tulajdonostársunk a házirendben foglaltakkal ellentétes tevékenységét felszólításunk ellenére sem szüntetné meg, a közös képviselő a hatóság eljárását is kezdeményezheti. A harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal is sújtható csendháborítás megállapításának feltétele, hogy az indokolatlan és megengedettnél nagyobb zajt okozó magatartás alkalmas legyen arra, hogy a nyugalmunkat zavarja.

Abban az esetben, ha a lakásunk használatát zavaró szomszédokkal a hangoskodások megszüntetéséről nem sikerül békés úton megegyezni, lehetőségünk van a birtokvédelem eszközeinek az igénybevételére is. Az állami (közhatalmi) eszközökkel való birtokvédelem első útja a közigazgatási út, ami a bírói út igénybevételét nemcsak időben, de jogilag is megelőzi. Főszabály szerint tehát, ha a hangoskodás, vagy egyéb zaj a lakásunk használatát zavarja, úgy egy éven belül először a jegyzőhöz kell fordulnunk birtokvédelemért, és ennek keretében kérhetjük a zavarás, hangoskodás megszüntetését, illetve a birtoksértő eltiltását a további zavaró tevékenységtől. A jegyző az eljárás során jogkérdésben - így a szomszédjogi igényekről - nem dönthet.

A jegyző - határozatával - a birtoksértőt eltiltja a zavaró magatartásától, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a birtokos nem volt jogosult a birtoklásra, vagy a zavarást tűrni volt köteles. A határozatot annak meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani, még akkor is, ha bármely érdekelt fél a bíróság előtt keresetet indított. A határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, de annak megváltoztatását bármelyik fél 15 napon belül kérheti a bíróságtól.

A birtokvita három esetben kerülhet bíróság elé. Egyrészt, ha a jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél - a fentiek szerint - a határozat megváltoztatását kéri, másrészt a zavarás megszüntetése egy év eltelte után már csak közvetlenül a bíróságtól kérhető, illetve harmadik esetben, ha a konkrét ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás, és ezért közvetlenül a bírósághoz kell fordulnunk. A birtokperekben a bíróság már nemcsak az eredeti birtokállapot tényei alapján dönt, hanem jogkérdést is vizsgál, és a szomszédjog szabályai szerint dönt arról, hogy a kifogásolt magatartásra szomszédunk jogosult volt-e, illetőleg, hogy azt kötelesek lettünk volna-e eltűrni

Dr. Stefanits Péter

Forrás: Lakáskultúra.hu

^{A lap tetejére}

Hasznot hajtó haszonélvezet

A haszonélvezeti jog talán mindenki számára ismerős fogalom, tényleges tartalmával és a vele együtt járó korlátozásokkal azonban a leggyakrabban csak akkor szembesülünk, amikor a haszonélvezettel terhelt ingatlanunk értékesítésének a lehetőségét kezdjük elemezgetni, vagy éppen lakásunk használatával kapcsolatban alakulnak ki családon belüli bonyodalmak.

A haszonélvezeti jog alapítása történhet ellenérték fejében, vagy akár ingyenesen is. Mivel azonban a haszonélvezet vagyoni értékkel bíró jog, ezért ha tehermentes ingatlant akarunk vásárolni, akkor a szerződésben feltétlenül ki kell kötni, hogy az általunk fizetett vételár fejében a haszonélvező minden további ellenszolgáltatás nélkül lemond haszonélvezeti jogáról és hozzájárul e jogának az ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez is. Ha a lemondás ingyenesen történik, akkor a szerződésnek ezt is tartalmaznia kell.

Szemben a haszonélvezeti jog alapításával, annak gyakorlása mindig ingyenes, azaz a haszonélvező az ingatlan használatáért nem köteles ellenszolgáltatást fizetni. Ennek fejében azonban a törvény szigorú szabályokat ír elő a teherviselés tekintetében. Kötelessége a haszonélvezőnek, hogy az ingatlant karbantartsa és a rendeltetésének megfelelően használja. Ő viseli a fenntartással járó terheket (például festés, épületgépészeti berendezések javítása), ez azonban nem terjed ki a rendkívüli javítások költségeire (például szükség esetén a tetőszerkezet cseréjére).

Fontos hangsúlyozni, hogy a haszonélvezeti jog mindig korlátozott időre szól, és legfeljebb a haszonélvező élete végéig állhat fenn. Ha az időtartamot korlátozni kívánjuk, azt a haszonélvezetet létrehozó szerződésben kell megtennünk. A haszonélvező a haszonélvezeti jogát tehát nem adhatja el, és arról nem végrendelkezhet. Nincs akadálya persze annak, hogy a haszonélvező a haszonélvezeti jogának a gyakorlását átengedje másnak (például a lakást bérbe adja). Ellenérték fejében azonban erre csak akkor van lehetősége, ha a tulajdonos - azonos feltételekkel - az ingatlan használatára nem tart igényt, mivel ilyenkor a haszonélvezőnek magával a tulajdonossal kell a bérleti szerződést megkötnie.

A haszonélvezet megszűnésének két alapesete, ha a haszonélvező meghal, illetve ha a haszonélvezetről lemond. A haszonélvezetet létrehozó szerződésben természetesen további feltételtől, vagy valamely időtartam elteltétől is függővé tehetjük annak megszűnését. Nem árt tudni végezetül, hogy a jogszabályon alapuló özvegyi haszonélvezeti jog esetében a megszűnés speciális törvényi feltétele, ha a túlélő házastárs később újabb házasságot köt.

Dr. Stefanits Péter
Forrás: Lakáskultúra.hu

^{A lap tetejére}

Tulajdonközösség megszüntetése

Sajnos az ingatlanjogban is érvényes az a népi bölcsesség, miszerint "közös lónak túros a háta". Bármilyen megfontolásból is hozunk létre osztatlan közös tulajdont egy lakóingatlanon, az a tulajdonosi jogaink gyakorlásának szükségszerű korlátozásához vezet. A tulajdonostársakkal megromló viszony az esetek többségében a tulajdonközösség fenntartását is ellehetetlenítheti.

A közös tulajdoni viszony nem kényszerközösség, annak fenntartására tehát senkit nem lehet kötelezni. A tulajdonközösség megszüntetését bármelyik tulajdonostárs - akár indokolás nélkül is - követelheti a többiektől. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezt a jogunkat nem gyakorolhatjuk visszaélésszerűen, azaz a megszüntetés a többi tulajdonos jogait és törvényes érdekeit nem csorbíthatja. Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a közös tulajdon megszüntetési kérelmünk visszaélésszerű joggyakorlást valósít meg, vagy az ügy összes körülményére figyelemmel az a többi tulajdonostárs méltányos érdekének súlyos sérelmével járna, keresetünket el fogja utasítani.

A tulajdonközösség megszüntetésének módjára nézve elsősorban a tulajdonostársak megállapodása az irányadó. Elvileg bármilyen megszüntetési módot alkalmazhatunk (például az ingatlan természetbeni megosztása, ingatlanhányadunk eladása, elajándékozása, az egész ingatlan értékesítéséből befolyt vételár felosztása stb.), sőt, megegyezhetünk többféle megszüntetési módozat kombinációjában is. Abban az esetben azonban, ha a megszüntetés módjában nem tudunk megegyezni, bármelyikünk kérésére a bíróság szünteti meg a közös tulajdont és dönt a rendezés módja felől.

A közös tulajdon megszüntetési módjait és azoknak a bíróság által követendő sorrendjét a Polgári Törvénykönyv határozza meg. Eszerint a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani. Ha erre nincs mód, a bíróság a közös tulajdon tárgyait megfelelő ellenérték fejében az egyik tulajdonostárs tulajdonába adja. Végül, ha ez a megszüntetési mód sem alkalmazható, a közös tulajdon tárgyait értékesíteni kell és a vételárat kell a tulajdonosok között megfelelően felosztani.

A közös tulajdon megszüntetési perében a bíróság a megosztási módok fenti törvényi rangsorát nem hagyhatja figyelmen kívül, a sorrendiség szem előtt tartása mellett azonban szabad mérlegelési jogköre van abban, hogy adott esetben a legmegfelelőbb módot alkalmazza. Fontos tudni, hogy a bíróság ezekben a perekben nincs kötve az általunk előterjesztett kérelmekhez, tehát a megszüntetés más módját is elrendelheti. Nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

A természetbeni megosztásnak csak akkor lehet helye, ha az objektíve lehetséges, nem jár jelentékeny értékcsökkenéssel, nem gátolja az ingatlan rendeltetésszerű használatát, és a külön jogszabályban előírt követelményeknek (építésügyi előírások) is megfelel. A bíróság csak akkor rendelheti el az ingatlanunk fizikai megosztását, ha csatolni tudjuk a megosztáshoz szükséges jogerős építésügyi hatósági engedélyt, valamint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas vázlatrajzot. Ezek beszerzésére a bíróság - a per tárgyalásának felfüggesztése mellett - megfelelő határidőt biztosít.

Noha a természetbeni megosztás során főszabály, hogy mindenkinek a tulajdoni hányadához igazodó alapterületű és értékű ingatlanrészt kell kiadni, azonban ez a gyakorlatban nem mindig érvényesíthető. Gazdasági, célszerűségi okokból gyakran szükséges eltérni a tulajdoni hányadok szerinti aránytól, ilyen esetekben azonban a bíróságnak a különbözet pénzbeli kiegyenlítését kell elrendelnie.

Ha az ingatlan természetbeni megosztása nem lehetséges, akkor a bíróságnak a sorrendben következő, úgynevezett megváltással történő megszüntetési módot kell megvizsgálnia. Ennek az a lényege, hogy a bíróság az egyik tulajdonostársat arra kötelezi, hogy a másik (többi) tulajdonostárs tulajdoni hányadát megfelelő ellenérték (megváltási ár) fejében magához váltsa. A gyakorlat azt látszik igazolni, hogy a megszüntetéseknek ez a leggyakrabban alkalmazott formája, mivel az ingatlantulajdonosok (például bentlakásuk miatt) általában abban érdekeltek, hogy az egész ingatlanon szerezzenek kizárólagos tulajdonjogot. Hangsúlyozandó, hogy ehhez a megszüntetési módhoz a tulajdonjogot szerző tulajdonostárs beleegyezése is szükséges, hiszen akarata ellenére senkit sem lehet tulajdonszerzésre kötelezni. Kivétel ez alól, ha a tulajdonostárs az ingatlanban bent lakik, mivel akkor a magához váltásra beleegyezése nélkül is kötelezhető. Ilyen esetben is vizsgálni kell azonban, hogy a bennlakó a megfelelő ellenértéket méltányos érdekeinek sérelme nélkül meg tudja-e fizetni, hiszen, ha nem teljesítőképes, akkor ez a megoldás sem jöhet szóba.

A bíróság feladata, hogy meghatározza azt a vételárat, amelyet a magához váltásra kötelezett tulajdonostársnak kell kifizetnie. A megváltási árat az ingatlan forgalmi értékéből kiindulva, a megváltásra kerülő tulajdoni hányadrészre eső arányban kell megállapítani. Fontos azonban, hogy a megszüntetés során egyik fél sem juthat a másik rovására indokolatlan és méltánytalan vagyoni előnyhöz, ezért a forgalmi érték mellett gyakran további szempontokat is vizsgálni kell. Ilyen például a beruházásra visszavezethető értékelemelkedés, amikor is annak a tulajdonostársnak, aki a beruházásban nem vett részt, az őt megillető ellenértéket a beruházások nélkül számított forgalmi érték alapján kell meghatározni.

Az ingatlan értékét ugyancsak lényegesen befolyásolja, ha az egyik tulajdonostárs benne lakik. Általános szabály, hogy ha a magához váltásra a bent lakó tulajdonostárs lesz köteles (illetve jogosult), akkor saját bentlakása értékcsökkentő hatását neki kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy a többieknek járó megváltási árat a bentlakás nélküli, beköltözhető forgalmi érték alapulvételével kell kiszámítani. Természetesen ezt a szabályt is csak akkor lehet alkalmazni, ha az a bent lakóra nézve nem jár méltánytalan eredménnyel. Indokolt a bent lakót mentesíteni, ha az ingatlanban éppen a többi tulajdonostárs akaratából és érdekében maradt, például őrá hárult a szülők gondozása, míg testvérei - a későbbi tulajdonostársak - elköltöztek.

Amennyiben a közös tulajdon megszüntetésének ez utóbbi módja sem alkalmazható, a közös tulajdonban lévő ingatlant értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelően felosztani. Természetesen a legcélszerűbb, ha a felek az ingatlanjukat saját megállapodásuk alapján, maguk értékesítik, mivel ha a közös tulajdon megszüntetését már a bíróságtól kérik, akkor az csak árverés útján történő értékesítést rendelhet el. A legkisebb árverési vételárat a bíróság az ítéletében határozza meg.

Végezetül érdemes említést tenni a közös tulajdon megszüntetésének egy sajátos módjáról, nevezetesen a közös tulajdon társasház-tulajdonná alakításáról. A bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére a közös tulajdont társasház-tulajdonná alakíthatja át. Ez a megoldás a korábbi közös tulajdont természetesen csak részlegesen szünteti meg, mivel a külön tulajdonba kerülő lakások mellett az egyes épületrészek, épület berendezések, kert stb. a tulajdoni hányadok arányában továbbra is közös tulajdonban marad. A társasház tulajdoni forma előnyei miatt ez a megoldás - amennyiben a társasházzá alakítás feltételei fennállnak - a közös tulajdon megszüntetésének más módozataival szemben feltétlen elsőbbséget kell élvezzen

Előszerződés - csak óvatosan

Napjaink felgyorsult ingatlanpiaci tendenciák, a lakáspiac dinamizmusa és kiélezettsége igencsak alapos ingatlanjogi felkészültséget kíván meg mind a lakásvásárlóktól, mind az eladóktól. A kellő elővigyázatosság és a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében nem árt megismerkedni az előszerződéses vásárlási konstrukció lehetőségével, annak előnyeivel és alkalmazásának főbb feltételeivel.

Gyakran megtörténik, hogy a kiszemelt lakás megvásárlásáról pillanatok alatt, még a helyszínen döntést kell hoznunk. A különösen jó vételár, a lakás kedvező adottságai és a sarkunkban topogó vevőjelöltek sem adhatnak azonban felmentést a kellő körültekintés alól. A sebtében megkötött megállapodások, a "foglalós papírral" átadott pénzösszegek az esetek többségében nem alkalmasak arra, hogy azok alapján megszerezhessük a lakás tulajdonjogát.

Ha azonnal le akarjuk foglalózni a lakást, feltétlenül meg kell kötnünk a szerződést is, mivel foglalót kizárólag a szerződés megkötésekor lehet átadni. Ahhoz, hogy "foglalós papírunk" ilyen érvényes adásvételi szerződésnek minősülhessen, szükséges, hogy abból kitűnjék a felek személye, az ingatlan megjelölése, a feleknek a tulajdonjog-átruházást célzó akarata, valamint a vételár. Ezt követően - mivel a lakás megszerzéséhez a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges - a feleknek mihamarabb fel kell keresniük egy ügyvédet, aki elkészíti a földhivatalba is benyújtható adásvételi szerződést, illetve elvégzi a névaláírások hitelesítését.

A meggondolatlan és elsietett szerződéskötések elkerülése érdekében érdemes megfontolni annak a lehetőségét is, hogy a végleges adásvételi szerződés helyett csupán előszerződést kössünk. Az előszerződésben a felek a végleges adásvételi szerződésnek egy későbbi időpontban történő megkötésére vállalnak kötelezettséget, általában azért, mert a szerződés végleges tartalmát valamilyen okból még nem tudják meghatározni, ugyanakkor biztosítani kívánják, hogy a vitás kérdések tisztázása után a szerződést - az előszerződésben rögzített időpontban és feltételek szerint - egymással megkössék.

Az előszerződés megkötésére okot adhat, ha az ingatlan-nyilvántartás nem a valóságos viszonyokat tükrözi; például a megvásárolni kívánt lakóház a tulajdoni lap szerint gazdasági épület. Hasonlóan tisztázatlan helyzet, amikor rendezetlenek a tulajdoni viszonyok, például az eladó még nem tulajdonosa a lakásnak, illetve amikor az ingatlan tehermentesítése kérdéses, vagy éppen a műszaki körülményei tisztázatlanok.

Az előszerződés minimális tartalmi elemeit a törvény nem határozza meg, ezért az érvényesen létrejöhet akkor is, ha abban nem térünk ki a majdan megkötendő szerződés valamennyi lényeges pontjára. Fontos kiemelni, hogy bár nem kötelező valamennyi lényeges kérdésben megegyezni, megállapodásunk csak akkor fog előszerződésnek minősülni, ha abban kifejezetten rögzítettük, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést fogunk kötni. Az előszerződésben a végleges szerződéskötés időpontja természetesen nemcsak dátumszerűen, hanem oly módon is meghatározható, hogy azt valamely jövőbeli esemény bekövetkezéséhez kötjük.

Nincs akadálya annak sem, hogy az előszerződés megkötésekor foglalót is átadjunk (hiszen az előszerződés is szerződés), sőt az előszerződésben egyéb biztosítékokat is kiköthetünk, például kötbért, zálogot, kezességet stb. Feltétlenül érdemes a kikötött biztosíték összegét ügyvédi letétbe helyezni, ha ugyanis az eladó az előszerződésben vállalt kötelezettségét nem tudja teljesíteni, és így a végleges szerződés megkötésére sem kerülhet sor, akkor a visszajáró biztosítékot a letétből biztonságosabban és egyszerűbben tudjuk visszaszerezni, mint az eladótól.

Ingatlanok esetében előszerződést érvényesen csak írásban lehet kötni. Nem feltétele azonban az előszerződés érvényességének, hogy nyilatkozatainkat ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaljuk, illetve névaláírásaink valódiságát közjegyző tanúsítsa.

Az előszerződés gyakorlati jelentősége tulajdonképpen abban áll, hogy ha a végleges szerződés megkötésére mégsem kerülne sor, akkor a bíróság bármely fél kérelmére a szerződést létrehozhatja és annak tartalmát is megállapíthatja. A bíróság döntését egyébként nemcsak akkor lehet kérni, ha a végleges szerződés megkötését a másik fél megtagadta, hanem akkor is, ha nem tudunk megállapodni annak tartalmában. Ilyenkor a bíróság azt vizsgálja, hogy az előszerződésben megállapodtunk-e a megkötendő szerződés valamennyi lényeges kérdésében (például vételár nagyságában). Ha ezek rögzítése elmaradt, azonban a szerződés tartalma a korábbi tárgyalásaink, szerződéseink és az eset összes körülménye alapján, az érdekeink figyelembevételével mégis megállapítható, akkor a bíróság létrehozhatja a szerződést.

Kivételesen - ha a felek különös méltánylást érdemlő érdeke ezt indokolja - a bíróság még az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is létrehozhatja a szerződést. Ez természetesen nem járhat az előszerződésben megjelölt feltételek lényeges megváltoztatásával (például a vételár nagyságrendjének, vagy a teljesítés módjának a módosításával).

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a törvény néhány speciális esetben lehetőséget ad a végleges szerződéskötés megtagadására, például ha bebizonyítjuk, hogy az előszerződés létrejötte után beállott új körülmény folytán a szerződés teljesítésére már nem vagyunk képesek, illetőleg a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak, vagy felmondásnak lenne helye. Ez a lehetőség nyilvánvalóan felveti az előszerződéses vásárlási konstrukció veszélyeit is, hangsúlyozandó azonban, hogy ezek a megtagadási okok korlátlanul nem alkalmazhatók. Nem hárítható el a szerződéskötés olyankor, amikor a saját felróható magatartásunkkal idéztük elő azt a helyzetet, amely miatt nem vagyunk képesek a teljesítésre (a vételár kifizetésére), illetve a szerződést olyan okra hivatkozva sem lehet megtagadni, amellyel már az előszerződés megkötésekor számolnunk kellett.