Szenzációs
hírként már megírtuk, hogy az angol Liverpool csapata két fiatal magyar
labdarúgót igazolt az MTK-ból. A két csatár egyike a hazai élvonalban az
őszi szezonban bemutatkozó salgótarjáni származású tizenhét éves Simon
András, aki pályafutását a Salgó Öblös-Faipar SC-ben kezdte el.
A másik a tizennyolc éves Németh Krisztián, aki
Győrből indult. Az MTK Budapest megállapodott az FC Liverpoollal a két
futballista átigazolásáról. A két fiatal labdarúgó ennek szellemében az
elmúlt héten már alá is írta öt évre szóló kontraktusát az ötszörös
Bajnokok Ligája-győztes, az idei évben a BL-döntőig jutó „vörösökhöz”.
Mindkét labdarúgónál profi szerződést kínált az angol klub. Az eddigi
pályafutásáról és az elkövetkező tervekről Simon Andrást kérdeztük, aki
1990. március 30-án született Salgótarjánban.
– A Salgó Öblös csapatánál nevelkedtél, ahol az édesapád is volt az
edződ. Miként emlékszel vissza ezekre az évekre?
– Salgótarjánon belül Zagyvapálfalván van a szűkebb hazám. Az ottani
mindennapos focicsaták sokat segítettek fejlődésemben. Ezeket az éveket
sosem felejtem el, mivel tudom honnan indultam, s mindig emlékezni fogok
arra, mi vett ott körül. Salgótarjánban meghatározó edzőim voltak –
Dudás Tibor, Patkó József, Répás Béla – akiknek nagyon sok köszönettel
tartozom. Ezek az emberek akkor is mellettem álltak, ha rossz fát tettem
a tűzre. A legnagyobb sikerem a 2003–2004-es bajnokságban volt, amikor
az U16-os csapatban játszottam (SBTC néven az NB II és NB III Szolnoki
csoportjában szerepeltek – szerk.) 104 gólt szereztem. A mai napig nem
mentem volna el szülővárosomból, ha a fejlődésemhez szükséges feltételek
adottak lettek volna. Gondolok itt a létesítményre és egy versenyképes
csapatra. Sajnálom, hogy édesapámnak el kell költöznie, hogy a szakmában
tovább fejlődhessen.
– Aztán 2004 nyarán következett az MTK, majd az agárdi Sándor Károly
Futballakadémia. Hogyan alakult a labdarúgó-pályafutásod?
– Ikertestvéremmel, Ádámmal Budapestre költöztünk, ahol az MTK-val az
első évben megnyertük U15-os bajnokságot. Aztán egy komoly kiválasztás
után kerültünk Agárdra. A 2005–2006-os bajnoki évadban három bajnoki
címet is szereztünk, hiszen szerepeltünk az U16, U17 és U19-es kék-fehér
együttesben is. Sosem felejtem el, hogy a bajnoki aranyérmet az
U19-eseknél a Ferencváros ellen az utolsó másodpercekben elért gólommal
nyertük meg az MTK-val.
– Tavaly, október 27-én bemutatkoztál az élvonalban is az FC Fehérvár
elleni hazai mérkőzésen, s a bátyád, Attila helyett léptél pályára a 61.
percben.
– Igen, a 11. fordulóban életem első és eddigi egyetlen felnőtt NB I-es
focimeccse volt, ami mindenkiben mély nyomokat hagy és ebben én sem
vagyok kivétel. Ez a mérkőzés emlékezetes marad mindenkinek, így nekem
is.
– Időközben stabil tagja lettél az U17-es válogatott keretnek,
amellyel szép sikereket értetek el. Melyiket emelnéd ki?
– Az első csoportkörben – tavaly ősszel – az örményországi Jerevánban a
csapatunk két győzelemmel és egy döntetlennel megnyerte a négyes tornát.
Aztán ez évben az elitkörben, Franciaországban harmadik helyen zártunk,
így nem sikerült kivívni a kvalifikációt a nyolccsapatos
kontinensviadalra. Az U18-as korosztályos válogatottnak is alapembere
lettem, s büszke vagyok arra, hogy a válogatott mérkőzéseim gólátlaga
megközelíti az egyes átlagot.
– Bátyáddal, Attilával és ikertestvéreddel, Ádámmal egy csapatnál
voltatok Salgótarjánban és az MTK Budapest csapatnál is. Sőt az
utóbbival a korosztályos válogatottban is. Mit kívánsz nekik?
– Azt kívánom testvéreimnek, hogy minél hamarabb be tudjanak mutatkozni
egy ugyanolyan csapatban mint az enyém, határ a csillagos ég. Különböző
okok miatt nem tartanak még ott, ahol én. Attila talán egy kicsit későn
vállalkozott az MTK-s kalandra, Ádám pedig most épül fel súlyos
sérüléséből.
– Ez év januárjában néhány napos tesztelésen voltál Liverpoolban.
Akkor mit mondtak ott?
– Meglepett a vezetők és játékosok viselkedése, azt hittem, majd
lenéznek engem, de nagyon rendesek és barátságosak voltak velem. Rafa
Benítez menedzser búcsúzáskor annyit mondott: – Nos milyen érzés a Pool
játékosának lenni?
– Mikor dőlt el véglegesen, hogy Németh Krisztiánnal együtt
aláírhatod az ötéves profi szerződést?
– A januári tesztelés óta tikokban tartották szerződésünket, annyira,
hogy Németh Krisztiánét csak akkor tudtam meg, amikor május 24-én
repülővel kiutaztunk. Ekkor négyórás orvosi vizsgálaton estünk át, majd
utána Rafa Benítez személyes jelenléte mellett írtuk alá a szerződést.
– Miként készülsz a nagy megmérettetésre?
– Edzéssel, pihenéssel és az angol nyelv tanulásával.
– Mikor utaztok ki a Mersey-parti városba?
– Rafa Benítez kérésére az utolsó mérkőzéseken már nem játszom az U19-es
csapatban. Ugyanis azt kérte, hogy frissen feltöltődve érkezzek a június
28-i első edzésre. Már 25-én kiutazunk Krisztiánnal, mert a számunkra
biztosított apartmanokat be kell rendezni.
– Mit vársz önmagadtól az elkövetkező években?
– Azt, hogy a fejlődésem továbbra is töretlen maradjon és minél előbb
meghívást kapjak a magyar felnőttválogatottba.
– Az említetteken kívül kiknek szeretnél még köszönetet mondani az
eddigi sikeres pályafutásodért?
– Elsősorban a családomnak, továbbá Tamási Zsoltnak, az agárdi akadémia
vezetőjének, Domonyai Lászlónak, az MTK klubigazgatójának és a Careers
Management Group munkatársainak.
